Régi mániám, hogy megtaláljam a saját ízlésemhez illő referenciaborokat az egyes fajták kínálatából. Amiket bármikor előhúzhatok, ha épp demonstrálni akarom: ilyen szerintem a jó furmint. Vagy hárslevelű. Nem mondom, hogy öles léptekkel, de haladok, az előbb említetteken túl már jó pár fajtából elő tudnék kapni egyet-egyet alkalomadtán (aztán persze időről időre felülbírálom magam, és új kedvencet lelek). A szürkebarátok között azonban még nem futottam össze a Nagy Ő-vel, permanensen keresem azonban. Hajtás után expedícióm legfrissebb eredményeiről számolok be.

A zweigelt mellett talán a szürkebarátot sikerült az elmúlt évtizedekben a legjobban lejáratni. Gondolom a badacsonyi pavilonsor kínálata sokak emlékében él – sajnos a múlt továbbra is velünk van, nyaranta térdig lehet járni a félédes szürkékben azon a tájon. Szerencsére vannak elszántak, akik igyekeznek megmutatni ezeknél a fajtáknál, hogy lehet és érdemes belőlük bort szűrni. Mégis, valahogy úgy alakult, hogy bizony engem még a nagyra tartott Bussay-szürke sem nyűgözött le. Most ismert termelők csopaki szürkéit terveztem összemérni egymással – aztán került egy eleddig ismeretlen csobánci is melléjük. Nem bántam meg.

Jásdi Lőczedombi Szürkebarát 2006

Jásdi István borairól lassan kevesebb szó esik itt a blogon, mint érdekérvényesítő, vitaindító írásairól. Amikor pedig esik, akkor általában a nyári fröccsözéshez elengedhetetlen alaprizlingje kerül terítékre, bár legutóbb a magasabb árú dűlős tételt dicsérte rezeda. Saját emlékeimben kutatva nem rémlik, hogy valaha is nagyon emlékezetese bort kóstoltam volna a pincétől. A Bortársaság februári akcióját kihasználva némi diszkonttal jutottam hozzá a Lőczedombi szürkebaráthoz, bár így is 3000 forint körüli összeget fizettem érte.

Ez a dűlőszelektált tétel szép szalmasárga színnel fogadott, a poharat forgatva a lassú lecsorgás magas beltartalmi értéket jelzett elő. Illata nagyon intenzív, komplex. A komoly ásványosság-meszesség mellett nagyon sok gyógynövényt, aszalt és kandírozott citromot, narancsot, grépfrútot találok. Ízében felüti a fejét egy árnyalatnyi hordó a gyógyfüvek, fűszernövények és citrusok mellett. A savak finomak, markánsak, de egyáltalán nem túlzók. A magas, 14-es alkohol nem tűnik fel benne, csak a második pohár után érzem, hogy fűt a bor rendesen. A lecsengés közepesen hosszú, pemetefű cukorkás. Szép, elegáns bor, erős hat pontot ér nálam. A hozzám hasonlóan lassan ivók figyelmébe: 24 órával bontás után meredeken zuhanni kezd, és hamarosan össze is esik teljesen. Ha ezt a bort bontják, hívjanak mellé társaságot.

Tamás Pince Csopaki Szürkebarát 2007

Kevés olyan pince van, aminek a megítélése annyira egységes lenne, mint a csopaki Tamás pincéé. Kézművesség, tradíciók ápolása, és igényes, szép borok – általában ezek hangzanak el róluk a művelt alkoholista körökben. Olaszrizlingjeikért magam is rajongok, még ha a 2006-os akkora élményt nem is okozott, mint palack kollégának. De nagy reményekkel dugóztam ki a 2007-es szürkebarátjukat, hogy aztán hamarost bambán nézzek magam elé.

Elsőként a határozott hagymahéj szín lepett meg, mintha pinot noirból szűrt rozét töltöttem volna a poharamba. Hosszabb héjon áztatást vélelmezek, bár erre nem utal sem a címke, sem pedig a színen kívül más sem. Illata ennek a bornak gyakorlatilag nincs is, annyira zárkózott. Hosszas pörgetés után némi sós-gyógyfüves jegy megjelenik, de ezt az illatot nem nevezném izgalmasnak. Kóstoláskor a vékony, kis test meglep, a szín alapján pláne nem ezt vártam. Ahány komponens van benne, annyi felé szaladnak azok: az alkohol édességet, a sav savanyúságot, a talaj keserűt ád, harmóniának nyoma sincs. A leghatározottabb ízjegye a bornak a sós mineralitás. A lecsengés kesernyés, szerencsére elég rövid. Ez bizony csak három pont nálam. És ha ehhez hozzáveszem, hogy a Colour WineWorld borszaküzletben 3600 forintot adtam ki érte, akkor még keserűbb a szám íze.

Barcza Bálint Csobánci Szürkebarát 2007

Ha már épp a fent említett Balzac utcai boltban jártam, körülnéztem, s leemeltem egy helyi válogatás-bort is, 2200 forintért. Barcza Bálintról, a termelőről, csak annyit tudok, hogy a bolt egyik értékesítője, valamint egy csobánci bérelt területről származó alapanyagát somlói pincéjében dolgozta fel. A címke 22-es mustfokról, természetes élesztőről, és 14 hónapos fahordós érlelésről beszél.

A bor pedig visszafogott, hűvös illatokkal indul, fűszernövények és gyümölcsök uralják, aztán egy kis virág keveredik még bele. Az alkohol már viszonylag alacsony hőfokon is kikandikál belőle – óvatosan hagyjuk csak felmelegedni. A korty kerek és telt. Az ízbe a 2 gramm maradékcukor és az alkohol érezhető édességet visz, emellett a hordós fűszeresség jelenik még meg. A gyümölcsös jegyek uralkodnak, érdekes, hogy a termőhely csak háttérben húzza meg magát; a várt bazaltos, ásványos jegyek elmaradnak. Összességében egy érdekes bor, kicsit diszkrétebb kivitelben szépnek is mondanám. Így öt pont a jutalma.

Örülök, hogy találtam egy kifejezetten szép szürkebarátot, de továbbra sem érzem, hogy ez a fajta valaha is fel tud iratkozni a kedvenceim közé. Pár napon belül nyitottam ugyanis egy Szabó Zoltán rajnai-t, és az sokkal több izgalmat adott. Jóval érettebb állapotban találtam, mint annak idején Albert gazda, sokkal több petrolosság volt benne. Komplexitása, eleganciája, vibrálása lenyűgözött – 7-8 pontot simán ér nálam is ez a tétel. De ha tudnak olyan szürkebarátról (esetleg pinot gris-ről, netalántán pinot grigio-ról), amit vétek lenne kihagyni: szóljanak.

A szürkebarát fotót innen vettem.